Feljegyzések a szúnyogháló alól

Az emberek. Ugye az az alaphelyzet, hogy én vagyok az utolsó naiva a bolygón, aki abban a tévhitben éli az életét, hogy mindenki olyan, mint ő. Mint én. Ez olyan következményekkel jár, hogy például nem értem, hogy lehet nem szeretni a vajas-mustáros kenyeret, Nick Hornbyt, a sokáig alvást, a frissen pörkölt kávé illatát vagy Carter… Tovább »

Amikor érkeztem, esett (emlékeztek, piros sár). Csodálkoztam, hogy akkor most mégis esős évszak van vagy mi (tájékozódtam előtte, az esős évszaknak véget kellett volna érnie májusban). Aztán gondoltam, végülis ez nem gáz, egy nap egyszer esik, az is vagy éjszaka, vagy reggel. Aztán azt gondoltam, mégiscsak gáz, elkezd este hatkor ömleni az eső, és nem… Tovább »

Na jó, a Gomába érkezés azért meredek volt. A repülő olyan volt, mint bármelyik Luxemburg-Bécs járat, a sajtos szendvics nélkül. De aztán ahogy a gép begurul Goma repülőtérre… hát azt nehéz leírni. Kereskedelmi/polgári járatok nem használják, kicsi, mintha öt raktárépület lenne csak felhúzva, és a várakozók, vagy lehet, hogy ott dolgozók, vagy csak munkanélküliek, a… Tovább »

Azért kisebb kultúrsokkok csak érnek, lassan, de biztosan. Fejtágítás szünetében sorban álltam a női wc előtt a dél-afrikai rendőrlányokkal (az mindenhol, továbbra is, egyformán logikátlanul de következetesen fennáll, hogy ugyanannyi női wc van, mint férfi. Van még hova fejlődni a világnak.) , mikor az egyik szólt, hogy „my sister (húgom), az utolsó nem foglalt”. Először… Tovább »

Azt hittem, majd hirtelen minden nagyon más lesz. És persze hirtelen minden nagyon más is, majmok mászkálnak a szomszéd ház tetején, a trópusi eső után piros pocsolyák maradnak és piros sárban tocsogunk (nem, a trópusi eső nem piros, csak a talaj, melyre hull), de közben meg mégsem. Úgy kezdődött, hogy hajnali indulás, a Heikkila taxi… Tovább »

Mert arra senki nem figyelmeztetett, mert nyilván senki nem gondolta végig, aki meg már tapasztalta, természetesnek veszi, hogy az egyébként királylányosan felfüggesztett szúnyogháló bizony erősen szűkíti a teret. Az ágyban ugyanis legfeljebb középen lehet felülni, a széleken már akadályba ütközünk; rossz álomból felriadni sem érdemes, arra meg gondolni sem merek (illetve nagyon kíváncsian gondolok), hogy… Tovább »