Feljegyzések a szúnyogháló alól

Vegyes, apró

Fel nem tett kérdésekre és téveszmékre válaszolva Nem a sivatagban vagyok! Ha ránéztek Afrika domborzati térképére, akkor látjátok, hogy csak a teteje sárga, a közepe zöld. Aki még emlékszik középiskolai földrajz tanulmányaira, azt is tudja, hogy az egyenlítői éghajlat sok csapadékkal jár. Itt elvileg két esős és két száraz évszak van évente, most naptár szerint… Tovább »

Nem adhatok mást, csak mi lényegem

Szóval ha összefoglaljuk, az első hetek (hónapok! Szombaton nyolc hete lesz, hogy Afrikában vagyok!) alapján valószínűleg a következőket tudják rólam barátaim és üzletfeleim: szeretem a focit szeretem a sajtot szeretem a szép cipőimet szeretek a konyhában tevékenykedni szívemen viselem a vonatkozó névmások és a múlt idő helyes használatát a családom az átlagosnál nagyon arányban tartalmaz… Tovább »

Ami más

Valaki szólhatott volna például, hogy a zuhanyzásról alkotott fogalmaim egészen megváltoznak majd. Még a közlekedőedényekről hatodikban fizikaórán tanultakat is megpróbálom föleleveníteni (bár most is azt gondolom, a közlekedőedény a repülő csészealj szinonimája), minden alkalommal, mikor várom, hogy a vízsugár bátortalanról agresszívre váltson. Tudom, meg lehet szokni, és biztos lesz majd idő, amikor nem fog felbosszantani,… Tovább »

Álmodj királylány

Az első héten, mikor a menekülttáborba mentünk, arról beszélgettünk az autóban, hogy kinek milyenek voltak az első benyomásai (főleg, hogy akkor egy hete voltam itt, másom se volt, csak első benyomásom). Azt találta mondani a kolléganő, neki hónapokig úgy tűnt, az egész olyan, mint egy álom. Azt gondoltam, tudod kit etessél, azért annyira nem csodálatos… Tovább »

Mindig ugyanúgy

Elmentem egy vidám órára (nem tévesztendő össze a Vidám Vasárnappal, ez csak azt jelenti, bizonyos napokon bizonyos vendéglátóhelyek akciós áron kínálnak bizonyos italokat, vagy meghatározott összegért annyit lehet enni, amennyi belénk fér), és olyan volt, mintha akármelyik véletlenszerűen kiválasztott gyakornokbuli díszletét cserélték volna le. Legalább tudtam, hogy kell viselkedni, elfogadtam a mojitót, válaszolgattam a honnan… Tovább »

Az idő (múlása)

Nagyon fura. A napok gyorsan telnek (így van ez, ha az ember fél kilencre jár dolgozni), estére olyan fáradt vagyok, hogy fél tízkor már legszívesebben aludnék (és legtöbbször be is bújok a szúnyogháló alá), a hétvégék viszont kétségbeejtően hosszúk bírnak lenni (különösen, ha a szomszéd reggel kilenctől Céline Dion-t üvöltet), és közben nagyon nehéz elhinni,… Tovább »

Vezetek!

Ha látnátok, milyen autókat… meg milyen utakon… Nagy fehér dzsipeket, nagy fekete U meg N betűkkel az oldalukon, az újabbaknak búvárpipához hasonló cső is van az elején, gondolom, hogy víz alatt is lehessen őket használni. Arról már meséltem, mekkora gödrök tudnak lenni a burkolatlan utakon. Most még csak elmegy, kicsit megfájdul a nyakam ha fél… Tovább »

Ami hasonló

Az emberek. Ugye az az alaphelyzet, hogy én vagyok az utolsó naiva a bolygón, aki abban a tévhitben éli az életét, hogy mindenki olyan, mint ő. Mint én. Ez olyan következményekkel jár, hogy például nem értem, hogy lehet nem szeretni a vajas-mustáros kenyeret, Nick Hornbyt, a sokáig alvást, a frissen pörkölt kávé illatát vagy Carter… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!